Visszaemlékezés

Összegyültünk,Irányisok, hogy elbúcsúzzunk egy kivételes embertöl, Horányi Ferenc kedves  kollégánktól, aki 92 év földi élet után átlépett az Öröklétbe.

Juhász Gyula írta:

"Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek
Ők ittmaradnak bennünk csöndesen még..."

Távozásával egy olyan embert vesztettünk el, aki hivatását  igényesen müvelte, igazgató helyettesként kollégái mindennapi munkáját segítette. Bennük és tanítványai szívében maradandó emléket hagyott.

Nemcsak az iskolában volt pótolhatatlan a maga helyén,hanem a Pedagógus Szakszervezetben is képviselte az érdekeinket.

Ízig - vérig pedagógus volt, aki hívatásnak tekintette munkáját. A hivatástudat kialakulásának forrása a Budapesti Tanítóképző Intézet volt, amely humanizmussal telített szellemmel vértezte fel a tanítói pályára. Később továbbtanult, technika tanár lett. Munkáját teljes odaadással végezte, idejének nagy részét az iskolában töltötte. Kiemelkedő munkáját felettesei mindig elismerték.

2009-ben örömmel vette át rubin  diplomáját.

Sokan úgy emlékezünk rá, mint barna köpenyében mindig lótó-futó, tevékenykedő munkatársunkra. Zsebeiben szerszámok zörögtek. Bármit kértünk Tőle, előbb kicsit dohogott, majd amikor tehette, a kérést azonnal teljesítette.Szó nélkül az asztalunkra tette, aztán a legközelebbi találkozáskor mosolyogva kérdezte: "megtalálta, minden rendben van, tudja hasznosítani?" Pályakezdőknek, új kollégáknak is mindig segített, gyakran bekukucskált a tanterembe, körbejáratta huncutkás tekintetét a gyerekeken, s kérdezte: "Boldogulnak? Ha valami gondjuk van, csak szóljanak!"

Gyermekszeretetére jellemző volt, hogy a nehezen kezelhető tanulókra külön is sok időt szánt.

Hogy lekösse öket, karbantartó csoportot hozott létre, akikkel kisebb- nagyobb javításokat végeztek, ezzel is nevelve őket a környezetük védelmére, szépítésére, gazdagítására, erősítette bennük az összetartozás érzését. Számtalan esetben anyagi segítséget is nyújtott a rászorulóknak, csak benyúlt a zsebébe, és adott pénzt pl. napközi befizetésére, aminek visszafizetése gyakran csak ígéret maradt.

Talán ő volt az a *kivételes* kolléga, akit mindenki szeretett. Nem játszotta meg a főnököt, nem voltak vezetöi allürjei, emberséges volt, segítőkész, mindig barátságos. Messziről mosolygott az emberre, napjában ahányszor összefutottunk a folyosón, annyiszor köszönt. Nem adott esélyt a pletykáknak, klikkeknek, nem gyűjtött maga köré vazallusokat. Követelt, de nem parancsolt, példát mutatott, igazi vezető volt, nagyon szerettük.

Élete teljes, gazdag élet volt; tárháza a hivatás kincseinek, melyeket bő marokkal osztogatott. Szeretet és tisztelet vette körül.

Szerette a természetet. Velencei kertje botanikai ritkaságok gyüjteménye volt. A  mozgalmas  hét után vágyott a csendre, a természetbe, boldoggá tette az alkotás.

Élete lezárult, alakját, arcát most már csak fényképek, emlékek őrzik. Gazdag örökséget hagyott azokra, akik vele együtt dolgoztak, akik munkáját látták, ismerték.

Fáradhatatlan helytállásáért, az igaz emberségéért becsültük és szerettük életében, és most gyászoljuk szomorú szívvel, mert halálával egy *igaz emberrel* kevesebb van a Földön.

Wass Albert soraival --amik akár az ö szavai is lehetnének--bocsássuk el az Öröklétbe!

"Ha eljön majd a nap
Am ikor meghalok,
Ti ne gyászoljatok.
Itt leszek közel.
Vigyázok az erdo csendjére
és álmotokra.

Ha érezni akartok engem,
Mosolyogjatok egy virágra,
egy pillangóra,
egy kis madárra,
egy pislogó csillagra
a messzi szemhatáron,
mikor az est árnyékai
körülfognak szeliden...

Csak mosolyogjatok,
és én az öröklétböl
visszamosolygok rátok."


Drága Barátunk! Nyugodj békében!

 
Somody Péterné (Zsóka néni), Zsebök Jánosné (Erika néni), Jassenovitsné/Ráczné/Márta (Gyöngyi néni)

•   Zakariás János volt Irányis diák, búcsúzott el az Irányis diákok nevében:

Kedves Feri Bácsi!

Mint magam is régóta gyakorló pedagógus jól tudom a tanár szaktudásával oktat, de személyiségével nevel. Nekünk megadatott, hogy Horányi tanár úr példája, emberi tartása adott nekünk tartást.

Évtizedek elmúltával az emlékek megfakulnal, de még most is élénken emlékszem arra hogy
Ő nemcsak egy tanár, hanem a Feri Bácsi, aki mindannyiunk segítője, mentora, tanácsadója volt. Hozzá mindig bizalommal fordulhattunk támogatásért, segítségért, meghallgatásért.

Minden problémát a rá jellemző gondossággal oldott meg, de mindezt könnyedén a legnagyobb természetességgel tette. Gyerekként nem, de ma már tudom, azokban az évtizedekben mint vezetőnek is sok gondja lehetett, de mi gyerekek ebből soha semmit nem éreztünk. A tanórákon és az együtt töltött idő alatt egész személyével velünk volt, a mi vadhajtásainkat nyesegette, utunkat egyengette. Szigorú volt, de nem elutasító, a szigor mögött mindig éreztük a szeretetet
a megbocsátást. Az iskola képzeletbeli és valós népszerűségi listáját rendre ő vezette: a legkedveltebb tanár volt.

A hajdani legendás Gyakorlati (Technika) órákon rendszeretet és pontosságot tanultunk Tőle.
Ő mutatta meg nekünk, hogy az életben mindennek megvan a maga helye és ideje. Az Ő személye egyfajta biztonságot jelentett nekünk az iskolában és megkönnyítette a hétköznapok nehézségeit.

Mi, a régi tanítványai mindig tisztelettel és szeretettel fogunk gondolni rá és példaképként állítani a fiatalabb nemzedékek elé. Az ő szelleme mindig itt fog lebegni az iskola falai között, míg ő már az Irányisok azon sajnos egyre nagyobb csapatához tartozik, akik már az égi órákon tanítanak.

Kedves Feri Bácsi! Sok ezer tanítvány nevében búcsúzom Tőled! Nagyszerű emberi értékeid, tanítványaidban tovább élnek és ők a következő nemzedékeknek adják majd tovább. Igyekszünk magas elvárásaidnak megfelelni, és nem felejtünk el, amíg élünk!

Nyugodjál békében!
Zakariás János

•   Zsebők Csaba volt Irányis diák, búcsúzott el Feri bácsitól:

 Horányi Ferenc volt az, aki az első biztató szavakat mondta édesanyámnak, amikor vidéki tanárnőként el szeretett volna helyezkedni az Irányi utcai általános iskolában. Ami sikerült is.

Ő volt az, aki az óvodában töltött első napomon meglesett, hogy be tudok-e vajon illeszkedni a közösségbe. Megnyugtatta anyukámat, hogy szerinte egyértelműen igen. Sikerült is.

Ő volt az, aki egyszerre tudott határozott, visszafogott, és utánozhatatlanul kedves tanárember lenni. Úgy láttam már kisgyermekként, hogy mindenki számára példamutató munkát végzett és követendő viselkedéskultúrával szolgált. Ez szintén sikerült neki.

Ő volt az, aki bájos velencefürdői nyaralójukban meghitt hangulatban tudott vendégül látni. És ő volt az, aki feleségével, Gréti nénivel a szocializmus évtizedeiben is megőrzött nem keveset a polgári tartásból. Együtt sikerült nekik.

Ő volt az, aki a gondjaira bízott diákokkal a lehető legemberségesebben tudott bánni. Munkáját siker koronázta.

És Feri bácsi volt az, akitől – többek között – egy Madách Imréről szóló könyvet kaptam, azzal a szándékkal, hogy tanuljak meg küzdeni és bízni. Úgy hiszem, ez a szándéka is sikerrel járt.

Zsebők Csaba 

Visszaemlékezések:

L. Á. (diák)

Nagyon kedves tanárom volt! Sajnálom... Nyugodjon békében!

Szerintem a fiúk, akiket tanított, soha nem felejtik legendás technika óráit... Én pedig azt, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor az utolsó iskola találkozón - hál'Istennek - még személyesen találkozhattam Feri bával, szinte semmit nem változott, ahhoz képest amikor még irányis voltam! 1971-ben végeztem.....

Ma szomorú szívvel vettünk búcsút szeretett Feri bá'-nktól! Egy igazi, a szó legszorosabb értelmében vett pedagógustól, kollégától, embertől! Legendás barna köpenyében most már az égi technika órákat tartja majd...       

Z. J. (diák)

Isten nyugosztaljon Feri bácsi! Sok ezer hálás tanítványod emlékezik Rád és nem felejt el soha.

F. G. (diák)

Isten nyugosztalja Feri bácsit! Még engem is tanított a 60-as évek végén, egészen 75-ig.

T. A. (diák)

Sajnálom nagyon!! Nyugodjon békében!!

M.L. (tanár)

Kedves kollégaként, Emberként emlékszem rá.

K.M. (tanár)

Nyugodjék békében, kedves Kollégám, Főnököm atyai szeretettel,elnéző türelemmel segítette a kezdő csetlés-botlásomat. A temetésen lélekben ott leszek (fizikailag orvosnál..), s küldöm a sírra virtuális virágaimat.

B.B. (tanár)

Szeretettel tartom meg emlékezetemben kedves Kollegám, Feri bácsit.Hetes otthonos éveiben dolgoztunk együtt. Nyugodjon békében, nem felejtjük, mi, Irányisok!

H.M. (diák)

Nyugodjon bekeben!! Szeretettel marad emlekeimben.

L.É. (tanár)

Nagy szeretettel emlékszem rá, amint barna köpenyében sietett végig a folyosókon rosszcsont nagyfiúkkal körülvéve, akik szívesen segítettek neki mindenféle szerelésben. Igazi pedagógus volt, a szó nemes értelmében.

P.G. (diák)

Feri bácsi nyugodj békében!!
Aki ismert szeretettel emlékszik rád, olyan szeretettel, ahogyan Te szerettél minket!!

F.G. (diák)

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.."
(Kosztolányi Dezső)
...
Nyugodjon békében!

G.É. (diák)

Engem még tanított Feri bácsi, akkor már igazgatóhelyettes volt, Árpi bácsi volt az igazgató, ő is tanított matekot. Jó ember és pedagógus volt.

 F.F. (diák)

Talán ő volt az egyetlen aki nem csak a rossz kölköt látta bennem.
Emberséges jó tanár

KA. (diák)

Sokszor kihúzott mindet a bajból, a mi kedvenc osztálytársaimmal. Nagyon szerettem Őt!
Sajnos bármennyire szerettem volna ma elmenni nem tudtam, de gondolok rá és gyújtok egy mécsest is a tiszteletére. Viszlát Feri Bácsi!

V.K. (diák)

Nyugodt, jó kedélyű, türelmes és ugyanakkor agilis ember volt. Szerette az igazságot és gyűlölte a hamisságot. Mérce volt. Nyugdíjasként a "hetesotthonosok" nevelőtanárja lett. Bátor is volt, nem csak elkötelezett. Szép kort élt meg. Nyugodj...ék békében! 

J.D,. (diák)

Nyugodjon békében FERI BÁCSI!!!

Sz.Zs. (diák)

Drága Feri bácsi! Nagyon szerettem!

S.T. (diák)

Nyugodjon békében és őszinte részvétem a kedves családjának.