iranyi.hu

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Szász Gábor tanár úr emlékére

E-mail Print PDF

Image 

Somody Zsóka nekrológja Szász Gábor temetésén

Mindenkinek megköszönöm, akik eljöttek, hogy megadják Gábornak a végtisztességet! Az Irányis kollégák megtiszteltek azzal, hogy a nevükben vegyek búcsút. Nem könnyü nekem nekrológot mondani. Szász Gábor becsukta maga mögött az élet iskolájának kapuját.Tanulmányait befejezte.

Milyen eredménnyel? -kérdezitek. Erre majd a jövő nemzedék, -akik kikerültek keze alól-, adhatja meg a választ. Van egy kínai mondás, ami Ars poéticája lehet minden tanító embernek:
"Ha 1 évre tervezel, ültess virágot! Ha 10 évre, ültess fát! Ha 100 évre, tanítsd az embereket!" A tanár az örök szántó-vető. Gyomlálja a gazt, veti a magot.

A jól előkészített termőtalajon is múlik, melyik mag mikor csírázik ki, szökken szárba, hozza meg termését. De ha termést hoz, újra magot érlel, és megsokszorozza önmagát. Gábor az Irányi egy darabja volt. Vele együtt a múltat is gyászoljuk, az Irányit, a hozzá füződő emlékeinket.

Magánélete zárt falain senkit sem engedett átlépni. Szerette a gyerekeket. Tanítás után hol itt, hol ott lehetett látni, amint sakktábla fölé hajlik, elmélyülten tologatja a bábukat, gyerek, vagy kolléga volt a partnere..

A nyári táborok elmaradhatatlan résztvevője. Sokszor megtréfáltuk. Olyankor mutatóujjával megfenyegetett bennünket, és beígérte a visszavágót. Félt a betegségektől, a huzattól.  Emiatt is gyakran tréfálkoztunk vele.

Reggel Gábor megjelent a tanáriban, fél vállát lehúzta elmaradhatatlan aktatáskájának súlya. Felvette barna köpenyét, majd dohogni kezdett a zöld táblánál, a helyettesítésre kiírt tanárok névsora elött.

Néha tréfálkozott, összecsippentve szemét, megvillantotta csibészes mosolyát. Titokzatos volt, jellegzetes a humora. Ránézve nehezen lehetett rájönni, mikor beszél komolyan, mikor viccelődik. Becsengetést meg sem várva, Gábor a mellére szorított naplóval, könyvekkel indult el az órájára, azon a hosszú folyosón…
Szász Gábor kijárta az Élet iskoláját.

Okmányaira felkerül a záradék: Tanulmányait befejezte.
Az égi Irányiban várják őt a többiek, a régi kollégák:
Csóka Jóska, Takács Margó, Lung Vera, Janka Kati, Vadnai Magdi…

Gondoljunk rájuk kegyelettel!
Budapest, 2006. október 5.


V. J.

Tegnap szomorú esemény kapcsán újra találkoztam volt tanáraimmal az Irányiból. Szász Gábor tanár úr temetése volt. Furcsa volt ennyi év után a tanárok "civil" oldalát megismerni.

Diákként kialakul egy kép egy-egy tanárról, jó-rossz emlékek vagy érzések. A gyerek elsősorban az osztályát tekinti a közösségének, a tanárokat pedig csak egyénként tekinti, pedig ők ugyanolyan szoros közösséget alkotnak, mint egy osztály. Csak a gyerekek a tanáriban pezsgő életből semmit nem látnak. A tegnapi megemlékezésekből betekintést nyerhettem abba a világba is.

Ennyi év után  - felnőtt fejjel- látva a Tanárok összetartását, azt a szeretetet amelyet egymás iránt és a gyerekek iránt éreznek, - hát komolyan mondom , nagyon megható volt.

Számomra tényleg nagy élmény.

Sajnos egyetlen volt osztálytársam sem volt ott, pedig reméltem. Valahogy szétszéledtünk. Nagyon kevesen jöttünk össze a WIW-en is, de még velük sem találkoztam élőben. Furcsa.

Tisztelettel,
V. J.


C.A.

Azt hiszem, sikerült méltó módon elbúcsúzni Gábor bácsitól, ott volt néhány tanítvány, kolléga, úgy 40-50 ember. A nap pedig gyönyörűen sütött, a rég nem látott tanárok és tanítványok örültek egymásnak, és gondolatban megköszöntük Gábor bácsinak, hogy még utolsó útján is jót tett velünk.

Koller Orsi és Greguss Gabi mellett a mi évfolyamunkból még Wéber Gábor volt ott a temetésen, ha jól láttam. Remélem, az osztálytalálkozót sikerül megszervezni, mindenképpen tudósítok a fejleményekröl.

Üdvözlettel:
A.


D. K.

Ott voltam,és jól tettem,nem bántam meg. A pap az nem volt a helyzet magaslatán, de Zsóka néni mondott egy szép búcsúztatót és az Emi néni (volt igazgatónk) is, a tanítványok nevében Solti Gabriella mondott, ő  1981-ben végzett. Nagyon megkönnyeztem, de aztán megörültem, mikor észrevettem, hogy egy különleges kis madár végig ott volt, amikor behelyezték a végső helyére Gábor bácsit, nem tágított onnan. Akiket én ismertem, Koller Orsi, Gregus Gabi, ők velünk voltak párhuzamos osztály (Zsebök Erika néni ofőjük). Még jó, hogy elmentünk, különben senki sem kísérte volna utolsó útjára. Én nagyon jó szívvel gondolok rá, és bennem az a kis érdekes, huncut mosolya marad meg. Köszönöm, hogy értesített engem.
Szeretettel: D.K.

 


E. I.

Megkésve olvastam Gabi bácsi (sokunknak: Babi gácsi) haláláról és temetéséről. Megdöbbentem, hiszen tanáraink, különösen az általános iskolaiak valahogy kortalan jelenségként maradnak meg emlékezetünkben, szinte archetípusként… Gabi bácsi volt életemben az első nyelvtanárom, és neki is köszönhetem, hogy ma fordítóként keresem a kenyerem. Nem múlik el úgy hét, hogy ne jutna eszembe valamelyik szójátéka, mint a «Faroska és a pirkas »… az is ő copyrightja, hogy az én három gyerekem nem « fogat mos », hanem (elnézést…), « mogat fos »… Tudjátok, hogy Varga Katalin Micsoda esztendő c. regényében, amely az Irányiban játszódik, Gabi bácsi is szerepel ?
Ertl István (Irányi 1971-79, ma Luxemburg)