iranyi.hu

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Visszaemlékezés 4. rész

E-mail Print PDF

1. rész - 2. rész - 3. rész - 4. rész  - 5. rész

Z.Z.
Talán lesz még a seniorok között olyan, akinek e két kép láttán felrémlik az iskola tornatermében megtartott 1960.március 15-iki ünnepség, ahol e képek tanúsága szerint Tiborc panaszát adtuk elő Mátyásfalvi Jánossal. Ekkor én a VI.a-ba jártam, János pedig egy évvel felettem. Öccse, Mátyásfalvi Gyuri az osztályképen megtalálható. A két testvér nagyon jó tanuló volt. Vernét ők
ekkor már eredetiben olvasták. Osztályfőnököm, Simonyi Györgyné (magyar és történelem) volt az ötletgazda, a betanító. Valószínűleg Jánost is tanította, így választhatta ki Bánknak. A jelmezkölcsönzőből hoztuk a ruhákat (a parókámat is), Pálinkás Pál tanár úr volt a maszkmester. E tanév végén volt igazgató váltás: Miklós Béla (tán nyugdíjba ment?) helyét Rácz  László vette át. Pálinkás tanár úr volt az osztályfőnököm II-III-IV. osztályban, de ekkor már ő volt az iskolában az egyik (vagy első?) politechnika tanár - és egyébként nagyon szépen tudott rajzolni, sőt harmóniumon és tangóharmonikán is játszott. Az előadás emlékeim szerint jól sikerült, nagy tapsot kaptunk.

Az iskolában ekkor csak fiú osztályok voltak. Az osztálytermek a földszinten és az I. emeleten voltak. Feljebb a Postatechnikum működött.


K.M.K.
Az elsö áldozásban az egész évfolyam katolikus tanulói vettek részt. A Váci utcában, a templom mellett müködött az Angol Kisasszonyok apáca rend és közülük többen tanítottak iskolánkban. Az én tanítónömet /1948-49-ben, elsö osztályban./ Regös Ildikónak hívták és egy földre szállott angyal volt. Ha bármelyik gyereket a többiek bántották valamiért, ö azonnal a védelmére kelt és megmagyarázta a gyerekeknek, hogy miért nincs igazuk. Pártfogolta a szegényebb gyerekeket, töle lehetett tolarenciát és szeretetet tanulni .Sajnos 1949-ben kilakoltatták az apácákat és az egész iskolát megreformálták, akkor jártam életemben elöször és utóljára vegyes osztályba / második elemi/, a következö évben pedig szétszórtak minket különbözö iskolákba. Én késöbb, 1954-ben kerültem vissza az Irányiba.


B.P.
Tóthné Gergely Èva tanárnö volt a nagy diákszerelmem. Nekünk földrajzot tanított. Azonkívül ö foglalkozott az iskolai takarékbélyegekkel is. Volt egy kedves történetünk: Az óra elején mindíg sorba álltunk bélyegekért! Azzal is húztuk az órát!. Egy alkalommal ez idö alatt elengedtünk ca. 100 cserebogarat amelyeket elözö nap gyüjtöttünk a Gellérthegyen ( "örsi munkában"). Mikor az elsö bogarak a tanári asztalon landoltak, Èva néni sikongatva hagyta el az osztályt. Nemsokára Rácz igazgató úr társaságában jelent meg az ajtóban aki igen gyorsan rávett bennünket a bogarak összegyüjtésére! A földrajz óra "sajnos" elmaradt. Ez ca. 62-63-ban volt. Maradok diáki üdvözlettel.


S. K.  
Kedves Irányisok! 1974-töl jártam az Irányiba.III-IV.osztályban egy tündéri napközis tanárnönk volt. Vera néninek hívták.Szigorú de igazságos tanár volt.Rendeteg körmöst kaptunk, de még erre is jó visszaemlékezni.Az uzsonnánkat a saját pénzén vett szalámival,paprikával tette finomabbá.Imádtuk!
Üdv S. K.


H.L.
Örülök,hogy van ilyen oldal ,mert én is mint minden irányis, büszke vagyok arra ,hogy ilyen tanárok oktattak egy ilyen jó iskolában.
Tisztelettel H. F./1978-1986 osztály/


T.E.
Én hatodiktól jártam az osztályba, sajnos csak akkortól, mert én annyira, de annyira szerettem járni az Irányiba, hogy sajnálom a korábbi éveket, amit nem ott töltöttem. Persze, hogy emlékszem rád, nagyon kedves tanár voltál, pedig nekem a kémia eredetileg nem is volt a kedvencem.  Annyira jó, hogy csináljátok a honlapot, meg ezt az egészet, szóval köszi nektek. 2001-ben, amikor a suli megszünt és volt a búcsúbuli, az is nagyon kellemes emlék.


G.A.
Szánom-bánom, de név alapján tényleg nem, a képek után viszont rögtön beugrott az ismeretség. Meg a robbanógázos kísérletek és a mágnestáblán kis sárga-kék-zöld mágnesek ,amik az elektronokat jelölték, a periódusos rendszer jó magasan, meg társai ott fent a második emeleti fizika-kémia teremben .
Örülök ,hogy valaki csinálja az oldalt, az embernek jól esik nosztalgiázni és a régi képeket, neveket látva ez egész könnyen megy.
Üdvözlettel
G. A. (88)


B. K.
Én ötödikben kerültem az Irányiba. Én anno csakis azért kértem ismerösöktöl meghívót ide, h. a régi Irányis barátaimat megleljem, hiszen hosszú évek óta nem hallottam felölük semmit, bár a névsort még ma is fújom.  Nos, ez sikerült és ma már több személyes találkozás is megtörtént. Gondolom, ez már mindenkivel elöfordult, de tény, hihetetlen érzés volt felnött fejjel átélni újra az ált.iskolás emlékeket, történeteket.   


M.J.
Imádtam az Irányiba járni, sok szép emlék füz hozzá. Az én osztályomból sokan vannak az iwiwen, de rajtuk kívül is van pár ember, akiknek tudom az elérhetöségét. Én a Bástya utcában laktam, nagyon szerettem azt a környéket, most is szívesen járok vissza oda, bár már sem én, sem a szüleim nem laknak ott sajnos, 2001-ben költöztünk el. Az iskola "megszünéséröl" hallottam, de infó hiányában az utolsó bulin nem tudtam ott lenni, nagy sajnálatomra.
A nyári találkozót nagyon várom, hogy találkozhassam régi barátokkal, tanárokkal.
Üdvözlettel,
M.J.


E.G.
Egy jó barátnöm  szintén Irányis volt, de ö nemcsak 3 évig, mint én, hanem 8-ig. Sót, édesanyja is abba az épületbe járt, az Angolkisasszonyokhoz. 
Èlö kapcsolata volt a sulival, és mikor kiadtak egy évkönyvet, talán több mint tíz éve, írt is bele. Akkor bevitt engem is a suliba, és megnézhettem a volt osztálytermemet. A földszinten a legbelsö terem, az Irányi és Molnár u. sarkán. Akkor hatalmasnak tünt, délután a padok mögött ágyakat állítottak fel, és aludtunk. És asztalok is voltak a padok mögött, ott ebédeltünk, nem az ebédlöben. 69-72-ig jártam oda, Takács Tiborné, Margó néni volt a
tanítónöm.


G.L.
Darvas András bácsi alsós tanár volt, nekünk osztályfönökünk volt és rettentö jó fej. Föleg magyar es töri volt a kedvence. Tanárokat hogy lehet megtalálni?

Ezeket a sorokat én írtam 2002 körül egy akkortájt induló Irányi topicba .  Sajnos sikerrel nem jártam, nem sokan emlékeztek Darvas András bácsira, aki igen, attól azt hallottam, hogy valójában alsós technika tanár volt (?), ezt nem tudtam. Nekünk osztályfönökünk volt két évig, tehát kb.1989-90 körül (harmadik és negyedik osztály).
 
Az én emlékeimben az él, hogy ö egy nagyon kedves, fiatalos, laza tanár volt, de az órákon elvárta tölünk a fegyelmet. Bár nem lehetett egyszerü minket fegyelmezni, neki általában sikerült - hol szigorral, hol humorral, néha pedig a rá jellemzö "krétaröptetéssel". :) Szeretett velünk beszélgetni, szerette volna ha gondolkodunk, és szerette volna velünk megszerettetni a magyar történelmet, az olvasást, és úgy általánosságban a tanulást. Emlékszem, hogy egy idöben fölolvasott nekünk Erich Kästner : Emil és a detektívek c. könyvéböl. Nagyon szerettem hallgatni.Ha valaki valamilyen -vélt vagy valós- sérelmét nyavalygás formájában elöadta, akkor mindig azt mondta: "Nincs igazság ezen a Földön, fiam." És milyen igaza volt. :)

Èn így emlékszem András bácsira. Igyekeztem objektíven összeszedni a gondolataimat, bár nem egyszerü, mert személy szerint nekem ö volt a mindenkori kedvenc tanárom. Van róla valahol fényképem is talán, ha esetleg szükség lenne rá.