iranyi.hu

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Visszaemlékezés 5. rész

E-mail Print PDF

1. rész - 2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész

S.Sz.
Én 88/89-ben kezdtem az elsöt az Irányiban! Nagyon szerettem oda járni. Kedvenc tanáraim: hát persze, hogy Bodó, Karkas, Mátraházy és Rózsika néni (aki 5-töl osztályfönököm is volt.) Sajnos én a bucsú bulira nem tudtam elmenni, pedig nagyon szerettem volna. Úgy sajnálom, hogy megszünt a suli, mert így egy kicsit "gyökértelen"-nek érzem magam. (Nincs hova visszamenni). Sokan írtátok, hogy ha arra jártok még most is gyorsabban ver a szívetek, hát valahogy így vagyok ezzel én is. Remélem, hogy lesz még alkalmunk részt venni valami nagy Irányi-s bulin!!!


G.H.
Miklósi Laci meddig tanitott az Irányiban? Ö úgy megtanított verset meg novellát meg regényt elemezni, hogy gimiben végig abból éltem!


G.H.
Anyukám nemrég találkozott Èva nénivel, és azt mondta, hogy jól van, és nagyon helyes volt, mint mindig. Èn is miatta szerettem meg a matekot. Nálatok is volt ilyen, hogy három aláirásért egy ötöst lehetett kapni? Egyébként nekünk ö volt az osztályfönökünk. 89-ben végeztem :)


P.R.
Na ennek igazán örülök,hogy Éva néni jól van.Nálunk is volt aláírás.Emlékszem pirossal írta,és a G bet? szép kerek volt. Így utólag annyira sajnálom az Irányit,hogy ez lett a sorsa,és nincs hova visszajárni.Végülis ott nöttünk föl mind.Még a bátyám is odajárt.Tényleg,nem ismeri vki?Pethö Gergö,86-94ig a híres elsö és utolsó D.osztályba járt.


G.H.
Èn azt hittem ,Darvas András bácsi matekot tanitott, meg technikát, meg rajzot talán? No mindegy. Nagyon jó lenne, ha a tanárokkal is lehetne beszélgetni!!!


G.H.
Miklósit nagyon megszerettem, pedig sokat irt az ellenörzömbe, de sose intöt, csak ilyen kedves szülö, a lánya (ismet) tiszteletlenül beszélt velem, kérem beszéljen vele. Magyart úgy tanitott, hogy abból éltem közeépiskolában is, és nagyon büszke voltam rá késöbb, mikor a Történelemtanárok Egyesületének elnöke lett a rendszerváltás körül és volt a Hiradóban:))))

Tarnóine csak nyolcadikban tanitott, megtanitott minket órán jegyzetelni: az is jól jött a gimiben és az egyetemen is. Pajor Àgnes: hm, nem tudom, néha jo fej volt máskor kevésbé. Gavlo: osztalyfönököm volt és akkor voltam utóljara jó matekból (meg tavaly, mikor brit gimnáziumi matekvizsgát kellett tennem és tanultam rá)


G.H.
Nekem is jó alapot adott Rózsika néni a gimihez. Ès Miklósi is, ha már itt tartunk. Meg a fizikatanár is . Meg Gavlo. Meg a föcitanar, Bodó Kati néni, Meg Rózsa Marika, az orosszal (igen, gimiben is tanultunk oroszt, úgy 2 évig, aztán az orosz órákból osztályfönökik lettek valamiért


P.R.
Néha úgy hiányzik a suli...föleg amikor elmegyek elötte, és már teljesen más...sajnálom, hogy a tanárokkal nem lehet már felvenni a kapcsolatot úgy, hogy csak besétálok oda, és ott vannak...néhánnyal szívesen találkoznék, különösen hogy elmondjam, hogy lassan kollégák leszünk, vicces:))


S.Zs.
Sziasztok itt egy mama. Az én ikreim 2002/2003-ban lettek volna 8.osok de 2001-ben menetközben megszünt a suli SAJNOS!!!!! Akkor az egész osztályt átvette a Hild utcai suli mint kerületi. Kisegitette Bodó ig úrat, mert különben ment volna az egész 7.osztály a szélnek. Bodó ig úr most a Bakáts téri ált.Isk.igazgatója. Ezúton is küldöm hálámat neki.

A lányok (ikrek) Sipos Viki és Sipos Gina.Imádtak Irányisok lenni miután megszünk áttették öket a Hild-be de ott is Irányis jelvénnyel tüntettek. Képzelhetitek milyen népszerüek voltak vele. Ballagás után elment az egész osztály az Irányi elé és énekeltek. Szép volt, nagyon kár hogy Bodó ig úr nem látta.


T.A.
1955 öszén kerültem át többedmagammal a Reáltanoda utcai iskolából. Itt a hatodik osztályt kezdtem a "c" jel? osztályban. Az osztályfönököm Kisasszondy Kázmér volt, és Bak Imre tanár úr nevére emlékszem még. Az ötvenhatos forradalom is az iskolában ért. Hosszú szünet után valamikor 1957 februárjában indult a tanítás. Emlékezetes esemény volt, hogy egy tanítás utáni napon (délutánosok voltunk), a diákok spontán oroszkönyv égetést rendeztek a Molnár utcában. A pufajkások fél órán belül megjelentek, két oldalról lezárták a Molnár utcát, és többeket közülünk elvittek. Nevezetes dolog volt még, hogy 1957 tavaszán egy fél évig tanulhattunk idegen nyelvet, de 1958 szeptemberében visszahozták nyolcadikos koromban az orosz nyelvet. Alkotmánytant azonban az én osztályomnak nem kellett tanulnia. Van-e még valaki közöttetek aki ezekre az idökre emlékszik. 1958 nyarán fejeztem be az Irányiban a sulit.


T.J.
Örülök az Irányisoknak, ha néha-néha arra járok szivemben ott a sejlés....csoda volt a mi osztályunk mert ott volt közösség....hajat huztunk s lányok popsiját csapkodtuk...ok meg megkergettek, visszakaptuk de mégis a WC-be futottunk.....álmaimban ha arra járok Irányi utcai lányok srácok....meleg szívvel ébredek s boldogan gondolok rátok..

"Vannak olyan emlékeink miket oly jó felidézni...
Azt az órát azt a percet valakivel újra élni...
Végig menni egy kis utcán belépni a ház kapuján...
Úgy mint akkor régen de ha áll is még az a ház...
Hol van már az a régi láz, nem találjuk még sem...
Vannak olyan emlékeink miket nehéz felejteni...
A bánatot a csalódást végleg eltemetni...
Ne sajnáljon senki minket, letöröljük könnyeinket...
Nehogy más is lássa, feledésnek ez az ára...
Sebeinket begyógyítja, az ido múlása.."

 


D.Zs.
Irányis történetem

1947/48-ban kezdtem iskolai tanulmányaimat az Angolkisasszonyok Irányi utcai iskolájában. [...] A második osztályt is itt végeztem 1948/49-ben az államosított iskolában. [...] Az iskola neve a bizonyítványban lévo pecsét szerint: IV. ker. Áll. Tanítóképzo Gyak. Ált. Iskolája, majd IV. ker. Áll. Leánylíceum és Tanítóképzo Intézet volt. Másodikos osztályunk az osztálykép szerint elég nagy létszámú volt (több mint 40 fo természetesen csupa lány, hiszen az apácákhoz csak lányok jártak), és emlékezetem szerint két osztály összevonásával keletkezett.

A harmadik (1949/50.) és negyedik (1950/51.) osztályt a Bp. VIII. Rökk Szilárd (ma Somogyi Béla) u. 20. alatti általános iskolában végeztem ugyanazzal a tanítónovel (Fodor Gellértné) és több osztálytárssal a másodikból. Az iskola neve a pecsétek szerint: VIII. ker. Áll. Pedagógiai Gimn. (gyak. ált. isk.), majd VIII. ker. Áll. Tanítóképzo (gyak. ált. isk.) volt. Úgy néz ki tehát, hogy az intézmény költözött igazgatóstul, tanítónostül, illetve néhány növendékestül. Ezért is említettem meg.

Ötödiktol nyolcadikig (1951-1955.) visszatértem az Irányi utcába, ami ekkor Az Áll. Pedagógiai Foiskola gyak. ált isk. Bp. V. Irányi u. 3. névre hallgatott. [...]

Mind a C mind a D osztályba csupa lány járt, de ezzel párhuzamosan voltak fiú osztályok is, területileg szigorúan elkülönítve. A fiúk voltak ugyanis az alsóbb emeleteken, a lányok a felsobbeken. Nagy esemény számban ment, ha a fiúk végigvonultak valamilyen okból a lányok folyosóján, vagy fordítva. Természetesen ismertük a fiúk nagy részét, iskolán kívül találkoztunk, és sokat korcsolyáztunk együtt a Mujégpályán.[...]

Az iskolában, az én idomben zeneiskola is muködött, tanúsítja a mellékelt bizonyítvány és dicséret. A zongorát dr. Dániel Ernoné tanította, a férje híres karmester lett Amerikában, késobb o is utánament két gyermekével, ha jól emlékszem 1957-ben.

Az iskola bejárata az Angolkisasszonyok idején és még másodikban is az Irányi utca felol volt, késobb úgy emlékszem, hogy a Molnár utca felol jártunk be. Késobb az Irányi utcai kapunál Postaforgalmi Technikum felirat volt látható, lányom idejében (o a Váci utcai iskolába járt) zeneiskola muködött az Irányi utcában, de a jelek szerint (ha 2001-ben szunt meg az iskola, amikor gondolom, az Angolkisasszonyok visszakapták az épületet) az általános iskola a Molnár utcában tovább muködött.

Volt olyan is, hogy nem volt futés az iskolában, mi fogtuk magunkat és hazamentünk, osztályfonöki intot kaptunk, és abban a félévben mindenkinek négyes vagy rosszabb lett a magatartás jegye. Osztályuk akkor a Molnár utcai kapu közelében volt, így észrevétlenül tudtunk távozni, történelem óra lett volna Szakács Éva nénivel.[...]

Köszönöm a lehetoséget az emlékek felelevenítésére.

Budapest, 2008. április 24.

 


Domby Pál
(54-62)

Dr. Domby Pali  1959-ben kerultem az Iranyiba, ezzel a huncutsagok korszaka veget ert, Apam szertara a tornaterem mellett sok gyogymodot tartogatott... Remek esztendok voltak ezek, 1962-ben vegeztem Simonyine osztalyaban. Szeretettel emlekezem tanaraimra, osztalytarsaimra es iskolatarsaimra.

A zeneiskalai reszt is latogattam csello es szolfezsorakra, a Visszaemlekezesekben valaki emlitette dr. Daniel Ernonet (Katinka neni), akivel 1977-vel talalkoztam ujra, Kanadaban tartott eloadast. Santa Barbaraban, Kaliforniaban tobbszor meglatogattam.  Holnaputan, 2010. dec. 27-en lesz a temetese.  Sokat koszonhetek Neki, Garzo Maria es Csoka Jozsef tanaraimnak, valamint szuleimnek hogy zenei palya fele fordult erdeklodesem.

Apam 93. esztendejeben tavozott el az elok sorabol.  Nagyon jo kondiban volt elete vegeig. Nekem szabad bejarasom volt a kulontorna es vivasorakra.  Heccbol tobbszor kivonultam az udvarra a magasugroleccel a szertarbol, kulonbozo magassagokra helyezve, kimertem a lepeseket, roham, de mindig megalltam a lec elott, nem ugrottam at.  Ezt tobben is megtettuk, csupan a csinos apolonok cukkolasara, akik az ablakokban logtak/tanultak -- jaj, mi kamasz fiuk!  Egyebkent ocsem, Miklos es unokaocsem, Attila is ott vegzett az Iranyiban. 

A Visszaemlekezesek 3. oldalan Sz.M. beszamolt egy gyertyas megemlekezesrol, amiert Apam letolta a diakokat.  Ehhez csak annyit fuznek hozza, hogy halala elott tudtam meg, hogy hazafias politikaikent a bortont is megjarta, tehat csupan diakjait feltette, ovta a megtorlasoktol.

Zentai Zsolttal sikerult kapcsolatot teremtenem par honappal ezelott, O iranyitotta figyelmem az iranyista honlapra.  41 eve Kanadaban elek, de szivesen tartanek kapcsolatot volt osztalytarsakkal, evfolyamtarsakkal, tanarokkal. Az Irányi honlap szerkesztöi szívesen elküldik nektek az e-mail címem.