Kedves Irányisok!
Szeretett Rózsika nénink-Hegedüs Jánosné magyar-történelem szakos tanár 2010.február 10-én elhúnyt. Kiváló Ember és tanár volt. Nyugodjon békében Rózsika néni, szívünkben, emlékeinkben tovább él.
Balázs Béláné(Julika néni) volt Irányis tanár
Búcsúztató Rózsika néni temetésén:
Miklósi László volt Irányis tanár, a Történelemtudományok Egyletének megalapítója és elnöke búcsúzott el az Irányi nevében.
„Hegedűs Jánosné, Rózsika, Rózsika néni
(Kollégái, tanítványai nevében szólok, többek gondolatait is idézem.)
"Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
(Kosztolányi: Halotti beszéd)
Hegedűs Jánosné, Rózsika 1972-töl 2001-ig (73 éves koráig) tanított az Irányi utcai (később: Irányi Dániel) Általános Iskolában.
Az egykori Irányisok persze mind emlékeznek az iskola klinkertéglás épületére, a hosszú belső folyosóra, a hatalmas kazettás ablakokra, vagy épp a tornateremre, netán az ebédlőre. De nem ez a teszi az iskolát.
Az iskola fundamentumát a tanáregyéniségek alkotják. A diákok emlékezetében, gondolataiban, személyiségében, netán mozdulataiban ők maradnak meg.
Az Irányi sosem múló oszlopa, legendája Rózsika (néni).
Alacsony, látszólag törékeny termetű, határozott, elveiért kiálló ember volt. Segítőkész, nyugodt temperamentumú tanár, aki mindig kordában tartotta a legrakoncátlanabb osztályt is.
Az első emeletről nyílt a történelem szaktanterem, az iskola egyik jellegzetes, reprezentatív helyisége, Rózsika (néni) birodalma. Ha az Irányiba vendég érkezett, ide mindig bevezették. Számos szakember, delegáció látta Rózsika óráit. A teremben mintaszerű rend uralkodott. A padok, székek katonásan álltak, szemét a padban sem maradhatott.
Az ötletes térképtartó szerkezetet Rózsika kérésére egy szülő készítette.
A glédában álló térképek akkurátusan voltak felcímkézve. Amikor szinte pályakezdő tanárként az Irányiba kerültem, sokszor segítségemre volt, ő vezetett be a fontos tudnivalókba. Az egyik első teendőnk a térképek elhasználódott feliratainak cseréje volt. Együtt csináltuk ezt néhány önként vállalkozó gyerekkel. Kitüntetésnek számított, ha a tanítványok közül valaki segíthetett Rózsika néninek.
Mindig motiválta, tevékenykedtette a gyerekeket. Diákjai versengtek, hogy a mágneses táblára kirakhassák a jellegzetes képeket, ábrákat. Körülötte nem csak az órán voltak gyerekek. Rendszerint a szünetet is közöttük töltötte, nem szólva a délutánokról.
Akkor voltak a korrepetálások, szakkörök, a versenyekre való felkészítések. Számos alkalommal diadalmaskodtak diákjai; megnyertek szinte minden versenyt, amit lehetet. Nemegyszer helytörténeti sétára ment tanítványaival. Máskor az adott kor ruháiba öltöztek vagy korabeli ételeket készítettek. Ritka alkalom volt, amikor ő fél ötkor ne lett volna az iskolában.
Rendszeresen ott volt a tanári továbbképzéseken, szakmai konferenciákon. Lépést tartott a szakmával nyugdíjasként is. Bár nem volt tagja a Történelemtanárok Egyletének, mindig ott volt a civil szervezet által rendezett konferenciákon. Néhány hónapja, 2009 őszén szinte bocsánatot kért, hogy kivételesen, betegsége miatt nem tud részt venni az országos tanácskozáson.
Rózsika halálhírét döbbenten fogadták egykori kollégái és tanítványai.
A munkatársak első megjegyzései:
- Nagyon szerettem, kitűnő pedagógus volt
- Nagyra tartottam őt
- Nagyon szerettem - egy jó ember volt!
- Kivételesen elhivatott, példaadó tanár volt
- Rózsika sokat segített nekem, mint pályakezdő tanárnak
- Mindig szívesen gondolok rá
- Mindig volt egy kedves szava, egy mosolya felém
A Gyerekek megjegyzései:
- Meghatározta általános iskolai éveinket
- Nagyon jó szándékú volt mindig
- Nem mindennapi személyiség volt: minden osztálynak voltak róla történetei, évtizedek után is visszajártak hozzá a régi tanítványai.
- Hatodikban (amikor nagyon népszerűtlen gyerek voltam) felolvasta egy fogalmazásomat az osztálynak. Mivel a magyartanáromtól akkoriban nem kaptam sok bátorítást az íráshoz, ez jólesett.
- Nyolc év alatt, amit az Irányiban töltöttem, egyedül Ő volt az, aki foglalkozott velem és érdekelte, hogy mit érzek, hogy hogy vagyok. ANNYIRA, DE ANNYIRA SZERETTEM.
Pedagógiája:
Az érdekelte, mit tud a diák.
- Mindig megkérdezte, hogy ki akar felelni, ha senki nem válaszolt, akkor választott csak ő. Talán én is tőle vettem át ezt a módszert.R. M. tanár írta
- Minden diákja emlékszik legendás dolgozatíró módszerére. Lényege: A dolgozatot a füzetbe kell írni. Mivel a kérdéseket nem változtatta, a diákok azokat előre ismerték, s otthon kidolgozták. Az órán rajzokkal egészíthették ki munkájukat, többletpontokért. Szinte mindenki pompásan megcsinálta, az is, aki bele sem nézett volna a könyvbe másként. Volt tanítványa, aki tanárként átvette ezt a módszert.
Hegedűs Rózsika (néni) kivételes egyéniség, nagyszerű ember volt. A legtöbbet tette, amit lehetett: tanított. Egy szülő gyermekeiben él tovább, egy tanár diákjaiban. Nem lehet kétségünk: Rózsika (néni) kollégáiban, tanítványaiban mindig élni fog.”
Balázs Béláné(Julika néni) volt Irányis tanár
“Az egykori Irányi méltón búcsúztatta Hegedüs Rózsika nénit, drága töritanárunkat.Köszönöm az Irányi nevében Miklósi Lacinak Rózsikához méltó szép, megható búcsúztatását, a sok tanárnak, diáknak, akik személyesen vettek búcsút Rózsika nénitöl.
Akik önhibájukon kívül nem lehettek ott, de gondoltak Rózsika nénire, azoknak is köszönöm.Köszönöm a kedves visszaemlékezö sorokat. Én is messziröl tudtam csak búcsúzni. Mi, Irányisok, ha iskolánk nem is létezik már, összetartunk. Nyugodjon békében Rózsika(néni), nem felejtjük! Mi pedig még kisebb-nagyobb körben találkozunk!
Szeretettel üdvözlök minden egykori Irányist."
Visszaemlékezések:
A. B. (diák)
”Ailer Balázs vagyok, 1982-ben végeztem az Irányiban éppen Rózsi néni osztályában. 4 évig volt az osztályfonököm és szomorúan értesültem a halálhírérol. Csak annyit üzennék, hogy nagyon jó ember és pedagógus volt. Abban az idoben sem volt könnyu pedagógusnak lenni, de o hivatástudattal végezte a munkáját és szeretett minket. Persze akkor kamaszként sokmindent másként láttunk, de igy utólag nagyon hálás vagyok, hogy az osztályába járhattam és az osztályfonököm volt. Osztálytársaim nevében is emlékét megorizzük és én mint keresztény ember imádkozom érte.Isten áldja meg Öt!”
R. M. (tanár)
”O jaj, miert is nem maradhatnak koztunk tovabb az igazi foldre szallt angyalok.
De oszinten hiszem, hogy egy jobb vilagba kerulunk mindannyian, ahol mindenki mindenkire oszinten meri arasztani a szeretetet, valahogy ugy, ahogy a mi iranyis tanari karunk is tette. Ebben rejlett es rejlik a mi eronk azota is.
Nagyon szerettem Rozsikat en is. Ahogy mindenki. Igy tehat szivunkben orokke el es vigyaz rank is. És remelhetoleg most is epp koccint az egeszsegunkre a mar atkoltozott kollegainkkal.
Szerintem nekunk is igy kene tennunk.“
N. L.
“Szomorúan értesültem Rózsika néni haláláról. Bár nem nagyon szerettem az Irányiba járni, bizonyos tanárokra mégis szívesen emlékszem, és Rózsika néni is közéjük tartozik. Nem mindennapi személyiség volt: minden osztálynak voltak róla történetei, évtizedek után is visszajártak hozzá a régi tanítványai.
Személyesen arra emlékszem legjobban, hogy hatodikban (amikor nagyon népszerűtlen gyerek voltam) felolvasta egy fogalmazásomat az osztálynak. Mivel a magyartanáromtól akkoriban nem kaptam sok bátorítást az íráshoz, ez jólesett.
Részvétemet küldöm az Egyesült Államokból:
M. M.
“Amikor engem tanított, akkor sem volt már fiatal, sőt! És az már nagyon rég volt!
Rendmániás volt nagyon:) Amíg nem csöngettek be, be sem mehetett senki a termébe. És minden más teremben össze voltak firkálva az asztalok, nála nem, sőt szólni kellett, ha olyat láttunk, hogy a saját padunk össze van firkálva!
Emlékszem rá, nagyon is, kedves volt, és nagyon jó szándékú mindig! És a diákok, mi, ki is használtuk a jó szándékát! A diákok mindenre képesek!
Mindig megkérdezte, hogy ki akar felelni, ha senki nem válaszolt, akkor választott csak ő, de ilyen nagyon kevés volt, mert az osztályunk azt csinálta, hogy mindig megbeszéltük előre, hogy ki fog felelni, mindig vállalnia kellett valakinek, és akkor a többieknek nem kellett tanulni arra a napra!
Nagy jó összefogás volt a mi osztályunkban! És mindig vállalta is valaki, hogy jelentkezik majd, és így is lett mindig. És ha jól emlékszem, még az irányis találkozón is ott volt, de ebben nem vagyok biztos!
Az én emlékeimben biztosan él tovább!“
P. K. (tanár)
”Köszönöm az értesítést a szomorú hírről. Én is ismertem, mert még akkor tanított, amikor az Irányiban dolgoztam, valóban kivételesen elhivatott, példaadó tanár volt.“
H. N.
”Nagyon sajnálom!!!! Amikor olvastam az üzenetedet, arra gondoltam, hogy az egész nyolc év alatt, amit az Irányiban töltöttem, egyedül Ő volt az, aki foglalkozott velem és érdekelte, hogy mit érzek, hogy hogy vagyok. ANNYIRA, DE ANNYIRA SZERETTEM.
Nagyon nehéz most nekem. Hogy úgy mondjam, kissé neheztelek magamra, hogy éveken át szerettem volna felhívni és mégsem tettem. Most már késő. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak.“
D. H. E. (tanár)
”Valóban nagyszerű ember volt! Mindig volt egy kedves szava, egy mosolya felém.“
B. S. G. (tanár)
”Tényleg kíváló ember, PEDAGÓGUS volt csupa nagybetűvel.Mindig szívesen gondolok rá.“
F.M.
”Őszintén megrázott minket, hogy Rózsika néni elment, mert Ő egyike volt azoknak, akik mind az ötünk ált.isk. éveit meghatározta. Sok emlék eszünkbe jutott Róla.“
(öt testvér járt az Irányiba).
P. A. (tanár)
”Köszi, mélyen meg vagyok döbbenve ! Nagyon szerettem - egy jó ember volt !”
D.A. (tanár)
”Köszönöm a szomorú hírt, nagyon szerettem Rózsika nénit, kitünő pedagógus volt. Egy egy halálhír mindig az emberből lecsippent egy darabot, bár tudjuk, hogy a halál az élet velejárója.”
Cs. I. (tanár)
”Nagyra tartottam és kedveltem Őt.”
H. Cs. (tanár)
”Én is megdöbbentem a halálhíren,hiszen Rózsika sokat segített nekem, mint pályakezdő tanárnak. „
B.J. (tanár)
"Milyen volt Rózsika, tudjuk.Mint ember kedves,segítökész, nyugodt.Hiába volt csendes,a gyerekeket jól kordában tartotta. Ott uzsonna közben nem volt szaladgálás,szép nyugodtan ültek a teremben és ettek.
A mágnesei nagyon tetszettek a falon. Sok versenyen résztvett a gyerekekkel sikeresen.
Volt szakköre,minden évben egyszer korabeli ruhába öltöztek és korabeli ételeket föztek.”
H.G. (77-85)
”Ötödikben Rózsika néni a tanárunk lett. Egy évig magyart és történelmet, utána már csak történelmet tanított. Nagyon jól tanított! ...és emberileg is kiemelkedőt alkotott. Nem sok tanárra emlékszem, akinek nem volt soha konfliktusa a gyerekekkel. Ő ilyen volt!
Csendes, békés és mégis erős kezű tanár volt. Amikor hetedikben az emlék-könyv őrület eluralkodott az osztályon, Ő volt az első, aki az enyémbe beleírt. Verset írt nekem, ott a tanulószobában. Olyan verset, aminek sorai kezdőbetűje az én nevemet adták ki. "Gondból legyen neked kevés..." nem néztem most meg, pontosan emlékszem, hogy így kezdődött.
Nyolcadik után még sokszor összefutottunk. (Én 27 éves koromig a Molnár utcában laktam, így adta magát a lehetőség.) Mindig volt rám néhány perce.”
Volt diákok írták egy Fórumon, 2001 körüli beírások:
G.H. (81-89)
"Jut eszembe, pár hete láttam Rózsika nénit a Felszab térnél, azt hittem rosszul látok, mert pont ugyanúgy néz ki, mint amikor tanított (80-as évek közepe), nagyon örültem.”
84-92-es diák
”Rózsika néni töridogainak az volt a lényege, hogy gyakorlatilag elöre ismertek voltak a kérdések. Ez azért jó, mert sok és sokmindenre kiterjedö kérdés volt és mivel elöre tudta mindenki, igy nagy örömmel megtanulta :)”
81-89-es diák
”A helytörténeti szakköre nagyon jó volt.”
84-92-es diák
”Rózsika néni (töri) - a történelem dolgozat stilusát én is átvettem tanár koromban, igen jó módszer! És persze a Lenin szobor és társai. Ö nagyon jó szándékú volt, és a töri is jó volt.”
91-99-es diák
”Engem tanított Rózsika néni,igaz később,99-ben végeztem.Vicces,szerintem tuti,hogy ti is ugyanazokból a kérdésekből írtátok a dogákat,mint én.Egész tanári ideje alatt nem változtatta a sémát.Füzetbe szépen kidolgoztuk otthon a dogát,aztán egész dogaírás alatt rajzolgattunk pluszpontért.Aztán persze 5,5 lett az osztályátlag.Ismerős?Meg a mágneses kirakós izékre emlékszel?Óra elején kiraktad és kaptál érte 5öst.A mai napig nem felejtem el az Egyiptomi Bir. hiearchikus rendszerét.”
81-89-es diák
Erre válasz:
”Hát 10 évvel késöbb végeztél mint én! Jaj. Na mindegy, én is emlékszem ezekre a dolgokra, de nekem a feudális kötödések maradtak meg leginkább:) Meg a töriszakkör Belváros térképei.”
”Titeket tanitott Rózsika néni töriböl? Tartott fakultációt minden héten, és baromi jó régi térképekböl tanultunk olyankor.Emlékszem voltunk egy március 15. túrán a környéken, és nem találtuk a Szabadsajtó utat. Még most sem tudom, hogy hol van.”
”A másik kedvencem a töris Rózsika néni volt, meg hogy kb. 20éve ugyanazok a dolgozatkérdések voltak nála, és hogy ráadásul a füzetbe írtuk a dolgozatokat:) A mai napig nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg nem tudta, miért lett a dogaátlag 5egész feletti vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a valódi okot?”
”Rózsika néni (ő nem annyira volt Rózsikás, mert az inkább az alsós (napközis) tanárnőkre volt) történelem dolgozatai zseniálisak voltak. Boldogult középiskolai tanár koromban én is alkalmaztam a módszerét. A lényeg, hogy a tanulók előre tudják a kérdéseket. És ekkor megtanulják a válaszokat. Hoppá! Durva trükk.”
”Emlékszem, hogy néhány gézengúz mennyire büszke volt rá, hogy hogy meghekkelte a rendszert és bevágta a válaszokat. A nagy helyzet az, hogy Rózsika néni hekkelte meg őket. Ha csak annyit tudnak, hogy a téma mondjuk a magyar középkor, akkor ezek a rosszcsontok ki se nyitják a könyvet. Így meg? Kívülről fújták a dátumot, helyszíneket stb.”
”Gyakran elmesélem a módszert (picit még fejlesztettem is rajta, de ez nem ide tartozik), és akiknek mesélem nem értik, hogy "De hát előre tudták a kérdést, mi benne így a nehéz?" Semmi. A dolgozat nehézsége nem cél. A cél az, hogy a gyerekek megtanulják az anyagot! És működik.”
”Volt felelés is, meg az ilyen mindenféle kártyákat ki lehetett rakni a mágneses táblán, és járt érte az ötös. Pl. én az ókori társadalmi szerkezetesre emlékszem:)”
”Volt olyan, akinek a Rózsika néninél szerzett töri tudás nem volt elég a középiskolában elindulni? Volt olyan aki másik suliból jött és onnan jobb és több töri tudást hozott? Szerintem nem. Pedig én M.o. 2. legerősebb középiskolájába jártam. Szóval tudtunk eleget, és közben nem stressz volt, hanem egy állandó pozitív motiváció, hogy itt meg ott szerezhetünk pluszpontokat - röhögtünk a markunkba, hogy "ingyen". A gyerekek igazából tökre szeretnek dolgokat megtanulni, csak a sulit, az órát, a tanárt, a dolgozatot utálják, és itt ez - ha nem is teljesen - de eliminálva volt. Szerintem ez tök király! Szerintem ált. iskolában így kell tanulni. Nekem ofőm is volt Rózsikás, és nem őt tartom a világ legjobb tanárának/pedagógusának, de azért szerintem jól csinálta.”
”Most már emlékszem! A feudális nemtommire, a hübérúr-vazallus dologra. Most is tudom. Meg a történelmi korokról is volt valami mágneses dolog.”